Szabóné Igaz Éva: Trilógia

                  Imádság I.

Elsuhan az élet, ha szél nem is támad,

 csak szívemben marad ez a súlyos bánat.

Jó lenne eldobni mint hervadt virágot

Amit gonoszságból valaki levágott.

Óvatos hittel szentélyt építek lelkemben

Méltón ajánlhassam Uram a kezedbe.

Titkos sóhajokkal tisztítom foltjait,

Kapzsiság, hiúság fénye már nem vakít.

Lelkem gönceit rongyosra tépdesem

Vezeklőn, mindennap gondosan fércelem.

Elnémult bennem a szerelmi csatazaj

Vérem száguldása imámban nem zavar.

  

                                        I994.

                   Imádság II.

Fuldoklik a lelkem gondolat árjában

Megbotlik a lábam ebben a vágtában.

Romlandó testben romlandó a lélek,

Nem is tudlak Uram tán követni Téged!

Úgy ártunk egymásnak ahogyan csak tudunk

Ámulva szemléli magasságos Urunk.

Romlandó a testünk s benne a lélek…

Bukdácsolva tudlak Uram, csak követni Téged

                                                   I994.

                    Imádság III.

Köszönöm Teremtőm ezt a nagy érzelmet

Amivel megtöltöd sóvárgó szívemet.

Imádságot adtál teli szeretettel,

Megfogtad a kezét hitetlen embernek.

Ez a nagy boldogság egy parányi lélek

Hadd, szeressem soká, Tőled ennyit kérek.

                                                   I995.