Egy
fénycsóva suhan a túlsó partra.
A
KÉZ, árnyékot rajzol a falra.
Megtisztult
szívvel búcsúzom,
Földi
cafrangom könnyedén itt hagyom.
Leválik
rólam súlyos álarcom,
Csak
most vagyok igazán az, aki vagyok.
Egy
fricska marad utánam a falon
Mint
egy lábnyom az olvadó havon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése