Átjárja
fájón testemet…
láz
gyötör, de jéggé dermedem!
Szüntelen
kínoz és gyötör,
e
foghatatlan érzem, megöl.
Összekuszálja
vérerem!
Elveszi
eszem a sejtelem.
Nincs
menekvés,nyugodalom,
tán
átölelne már-már karom,
de
belém vájja hosszú körmét –
Ó!
Hü szerelem?Tessék! Kell még?
Tanulj
hazudva ölelni!...
Kell
mindent egy lapra föltenni?
Oda
adtad szíved,lelked.
S
fizetségül? arcul vertek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése