Megjelent: Szőrős Kő, 2015.06.28.
Gépelt. Csengettek. Amikor elvitték fekete balerinacipőt és földig érő, ezüst selyemruhát viselt. Az autóban fokozatosan puhult a reggel, akár a szigorúság a rendőrök arcán. Arra gondolt, mi lesz a könyveivel, de legalább az ablakokat becsukta, és a takarítónő majd letörli a port! Nem is néztem ki annyira rosszul benne, mosolygott, amikor eszébe jutott a koldus, akit pár hónapja látott a posta előtt kezében a piros, műanyagszélű fürdőszobai tükörrel. A mennyországban is van vasárnap, mondta hirtelen. A férfiak felnevettek.
Megállt a könyvesbolt kirakata előtt. Az üveg keresztben el volt repedve. Távolabb lépett, de akkor meglátta a könyvet. Ismerősnek tűnt neki a borító, pedig még a szerzőt se ismerte. Amikor lenyomta a kilincset, kalimpálni kezdett a szíve, és valami lámpalázszerűség fogta el. Bent kezébe vette a kötetet, belelapozott, és összerázkódott. (Kislányként a mosógép is megrázta egyszer.)
Már hajnalodott. Letette maga mellé (egy lehetséges másik kispárnára) a regényt. Másnap szokatlanul izgatott volt. Munka után vett városa három könyvesboltjában öt példányt belőle, és kettőt-kettőt rendelt is. Hétvégén egymás után kétszer olvasta el újra a regényt, és könyvespolcain a könyveket elfedte a megvásárolt kötetekkel. Delfines tapéta, mosolygott. A konyhában a polcokról a következő hétvégén kerültek szekrénybe az üveg-fűszertartók. Négy kötetet állított kinyitva helyükre. Egy hét múlva a fürdőszobából tűntek el a kozmetikumok. Internetes könyváruházaktól is rendelt példányokat. Másolás közben engedett magának óránként tíz perc szünetet.
Egy reggel, ébredés után észrevette, amikor felemelte vizespoharát, hogy a delfinnő szeme elmaszatolódott, felpuklisodott az egyik borító a négy könyvoszlopból álló éjjeliszekrényen. Munka előtt papír konyhatörlő segítségével vasalgatni kezdte. Este újra megpróbálta. Aztán elhatározta, hogy két napig nem iszik egyetlen korty vizet se.
Hét éve élt egyedül. Munka után olvasott, írt, neves lapok jelentették meg verseit, novelláit. A siker mindig fiatal, ez volt a jelmondata. A könyvtárban szerették, régóta az egyik legtöbbet kölcsönző olvasójuk volt, és irodalmi rendezvényeik szervezésében mindig segített. Az egyik könyvtárossal játszottak is, ki tud több és jobb könyvet ajánlani a másiknak, de neki se említette a Delfinnőt.
Nemrég hajnalban arra ébredt, hogy megvan a megoldás. Ajánlatára a könyvtár meghívta író-olvasó találkozóra az írónőt. Napok óta először mozdult ki aznap. Amikor a poharába szórta a fehér port, épp a városi tévések készítették vele a riportot. Pár perc múlva egy tálcával kezében bement mögötte a terembe, ahol már vagy negyvenen ültek.
Hazafelé még hallotta a szirénahangot. Öt perc múlva otthon volt, és izgatottan látott hozzá a dedikálásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése