Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.
ebéd után az asztalnál bajuszt kezdtem rajzolni a nőkre, utána az újsággal kergettem a macskát, hogy azonnal köpje ki azt, ami a szájában van. a lányom elment a nagyanyjához gazolni. ezért gyantázta a lábát? örült nagyon, mert ünnepnapos és
órabért kap. én a gyárban már nem.
de nem panaszkodom:
még célozgatnak a férfiak.
a bőröm szép, jóllehet
minden irányban kitöltöm
a rendelkezésre bocsátott teret.
de nem szégyellem.
tegnap a nyelvem hasonlított
egy félbevágott eperhez,
amikor a lányom tangáján
a lyukakat öltögettem.
az apja is eszembe jutott:
letépné róla ezt,
a lába közé ékelődő cafatot.
persze hogy elhagytam:
a fenekemre azt mondta,
olyan mint a nagyanyja búbosa.
(kemence a seggelyuka!)
sokat sírtam ugyan, és a macska
feküdt velem a paplan alatt. de a rántott tököt se szerette, persze hogy elhagytam. csak a hús kellett volna neki. egyszer, amikor kettesben voltunk, „tökpanírozóst” akart játszani. nem mentem bele, hisz kiderült, ő se tudja igazán, hogy az mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése