Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.
bár mindig épp a dallas alatt… és szandink olyankor még soha nem aludt.
a szakmunkásba jártam, amikor anyám azt mondta, miután átfutotta verseim: nőköltők nincsenek, tanultál egyről is? hát, azért én beküldtem a népszabadsághoz párat. emlékszem,
a bélyegen babits mihály képe volt.
nem tetszett a bajusza miatt. a versei
sem a suliban. nem értettem.
anyámnak bejött az a szőrös fickó,
akivel csak elment. de itt hagyott
nekem mindent, a lakást, a bútorokat.
nem panaszkodom. még búcsúzáskor
azt is mondta a szia után: ne felejts el
írni, de címet nem tudott.
harminchét volt, én tizennyolc.
mostanában úgy éreztem:
a magány nem is csak tízemeletes.
ezért megyek el?, edgar
talált rám a társkeresőn,
ötvenhatos szülők fia.
szandi még nem tudja
itt hagyok neki mindent:
a lakást, a bútorokat, az új hűtőt.
sok ruhám is, amit hordott. téli cucc nem kell floridában természetesen nem vagyok hülye. tavaly nyáron kirepültem hozzá. edgar elvitt mindenhová. magyarosan főztem neki, és hát, minden nap kaparásztam a nunim körül a borotvával. olyan szép volt és minden, mint szeged. lehet mégse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése