Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.
most írok, mint rég, unalmamban. az újság szélén: vasárnap. szaporodnak ákombákomjaim, sári tanítónőnek. öt gyereke született, nemrég tudtam meg a negyvenéves találkozón. tegnap kimentem a partra, a tisza háta reszketett, mint az enyém,
amikor a volt férjem, a második.
találkozáskor gyufából kirakta
a kocsma asztalán a nevem,
majd házat csinált belőle.
utána minden nap kijártunk a laposra
horgászni. nem szerettem igazán
megfogni a kukacot, de érte
élveztem is. ő meg sok halat fogott,
később a nunimat nem voltam hajlandó.
a lányunk tizennégy évesen csupasz volt,
mint amikor született.
egyszer az apja megkérdezte, miért
vagyok vele. hallgattam, mert nem tudtam,
de utána jobban szeretett.
kurvára nem értettem.
különben nem haragszom rá.
itt hagyott nekünk mindent.
a címermétyhenjével meg majd él,
ahogy puffan. a macska is kurva, most hozzám dörgölődzik. előtte mindig a férjem ölébe ült.
hát az biztos, hogy pista nagyon férfi (volt) úgy. de úgy, mint ahogy a pisztoly pisztoly, igazán csak egy célra jó. skálázásnak hívta, amikor én, azt szerettem. (általánosban az énekkart),
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése